2016. október 23. – november 4.
helyspecifikus hanginstalláció
sound installation
Feremczy Múzeumi Centrum, Szentendre / Ferenczy Museum Center, Szentendre

2013
helyspecifikus térinstalláció
spaceinstallation
MűvészetMalom / Art Mill, Szentendre

A munka a megújult múzeumi törvény, multifunkcionális tér, műalkotás fogalmi háromszögének paradoxonait, problémáit tematizálja, arra kíván a képzőművészet eszközeivel reflektálni.
A sematizált, süllyedő helyzetben lévő csónakok orránál egy-egy szót vágtam a lemezbe, mely szavak a törvényben előírt múzeumi alapfunkciókra vonatkoznak. (gyűjtés, bemutatás, állagvédelem, megőrzés. Az új, kibővített feladatkör értelmében az ötödik hajón a kutat, oktat, szórakoztat felirat jelenik meg.)
A hajtogatott papírhajóra emlékeztető formai kialakítás az időlegesség, sérülékenység érzetét igyekszik kelteni. Az udvaron található funkció nélküli, építészeti gesztusként oda került kőkockák  oldalain pedig a befogadó, multifunkcionális, multikulturális tér gyűjtőfogalma alá sorolható feladatok címszavai futnak körbe két sorban, ugyanilyen módon, horganyzott lemezbe vágva. A hajók véletlenszerűen helyezkednek el a helyszínen, helyzetük változtatható.

My work focuses on and seeks to find an answer to the paradoxes and problems of the conceptual triangle of the reformed museum act, multifunctional space and the artwork by means of fine art. A word related to the basic functions of museums, as determined by the law, has been carved into the sheet on the bow of each schematized, sinking boat. (collection, presentation, conservation. In accordance with the new, extended responsibilities, the inscription ’researches, educates, entertains’ appears on the fifth boat.). The design resembling folded paper ships seeks to suggest provisionality and vulnerability. In the yard, on the side of the unfunctional stone blocks serving as mere architectural gestures, headwords belonging to the umbrella term ’receptive, multifunctional, multicultural space’ are running round in two lines, in a similar way, cut in galvanised sheet. The position of the boats on the site is random and alterable.

2013
installáció, Molnár Ani Galéria, Budapest
installation, Gallery Ani Molnár, Budapest

2012
installáció,  Molnár Ani Galéria, Budapest
installation,  Gallery Ani Molnár, Budapest

2012
térinstalláció, Déri Múzeum, Debrecen
installation, Déri Museum, Debrecen

A debreceni Déri Múzeum kupolatermének kör alakú termében elszórt rendezetlenségben hat darab méretes dobókockára emlékeztető kubust helyeztem el. A kockák két oldalukon módosított, egyébként pöttyökkel ellátott, egyszínű, homogén tárgyak. A rendhagyó oldal egy múzeum sematizált piktogramját mutatja, emlékeztetve az információs közúti táblákról jól ismert jelre. Az ily módon létrejövő tárgy ötvözete egy méretes dobókockának és egy makett méretű, emblematikus múzeumépületnek. A kockák játékos összevisszaságban találhatóak a padlón, mintha épp most gurultak volna ki egy képzeletbeli játékos kezéből. A terem szélén elhelyezett, az épülethez tartozó padok nem látható játékosok jelenlétét feltételezik. A burkolat mintázata pedig ismeretlen szabályokat sejtető játékmezőként értelmezhető az új kontextusban. A körben található négy pad bársonyos tapintású plüss huzatára hamuval írtam fel egy-egy szót. A szavak a múzeumi törvényben rögzített alapfunkciókat formázzák, úgymint: gyűjtés; megőrzés; kiállítás; publikálás. Elképzelésem szerint a munka nem csak formai szempontból igazodik az épületrész fizikai paraméterihez, hanem helyzetspecifikusan, a közelmúltban végbement felújítási munkák okozta anomáliára is reflektálni kíván. Minden dobókocka egyben egy múzeumépületet is szimbolizál, melynek sorsa a kiszámíthatatlan, hazardírozós játék szeszélyei szerint alakul.

Six pieces of large cubes reminiscent of dice are placed in disorder in the round Dome Hall of the Déri Museum. The cubes are homogeneous, single coloured but dotted objects modified on two of their sides. Dots are not painted but appear deepened on the sides. (The number of cubes: 5 pieces of white and 1 piece of black, 45x45x52 cm each.) The irregular side of the cube depicts the schematized pictogram of the museum with four columns; its roof design with an angle of 15 degrees reminds us of the well-known sign of traffic boards. Thus, the object being created is a combination of a large-scale die and a small-scale building of a museum with classicist features. The cubes are found on the floor in playful disorder, as if they have just rolled out from the hands of an imaginary gambler. There are benches belonging to the building at the edge of the room which indicate the presence of invisible gamblers. According to the new context, the pattern of the covering of the suitcases might be interpreted as a game field suggesting unknown rules. Each cube has a nonfigurative concept written in ash on the floor. The curving text shows the presumptive ground track of the cube. The words of the text form the basic functions of the museums by law, such as collection, prevention, exhibition, publication, restoration, and registration. In my opinion, this piece of work becomes specialized to the physical space of this part of the building not only in a formal aspect but also in a circumstantial aspect, since it tries to reflect on the anomaly which was caused by the recent renovation works of the building, that became a general phenomenon over the past few years in Hungary.

Franz Reichelt osztrák szabó pontosan 100 évvel ezelőtt, 1912. február 4-én próbálta ki saját maga szerkesztette repülő kabátját és ugrott le az Eiffel-torony első emeletéről óriási nyilvánosság, kamerák jelenlétében. Bár vállalkozását különböző –kezdetben kisebb – magasságokból, többszöri ugrás, bábokkal végzett modellezések, számítások előzték meg, kísérlete végérvényesen egyszeri és megismételhetetlen maradt. A szabó, ha nem is úgy, ahogyan tervezte, de végzetes tette révén beírta nevét a történelembe, hogy ma minden részletes párizsi útikalauz említést tehessen róla. Reichelt kísérletét tekinthetjük az ejtőernyőzés, vagy az extrém sportok között újabban elterjedt, Batman típusú BASE jumping siklórepülés archetípusának is.  (nem összetévesztendő a kötéllel végrehajtott bungee jumpig-gal) Kudarccal végződött utolsó kísérlete ellenére ma már számtalan helyen tesznek említést nevéről, mint a korai ejtőernyőzés úttörőjéről. Alakja szimbolizálja az emberiség örökösen visszatérő nagy vágyainak egyikét, a levegő önerőből történő meghódítását, a végtelen szabadság megszerzését.

2012. február 4-én, a kiállítás idején, centenáris évfordulója lesz a történteknek. A projekt ennek a technikatörténeti szempontból meglehetősen marginális, másfelől nagyon különös eseménynek állít emléket.

Érintett személynek érzem magam a munkaterv kapcsán, mivel korábban sokat foglalkoztam munkáimban a szabásminta alkalmazásával, kiterjesztett képzőművészeti értelmezésével, történeti kontextusaival. A projektben e problémakör újabb jelentésrétegeit kívánom felfejteni az egész évre és a későbbiekben több helyszínre kiterjedő pszeudo-ünnep keretében.

Vincze Ottó

fotó: Deim Péter

2011
videóinstalláció
Asztal -  Budapest Galéria Kiállítóháza

2011
térinstalláció, Molnár Ani Galéria projekt, Infopark, Budapest
installation, Infopark, Budapest

2010
térinstalláció, Paksi Képtár / installation, Art Gallery Paks

Ballon 2011/02 – link